Állampolgári kiáltvány! (Update)

Tisztelt Politikusok! Annak ellenére, hogy megfogadtam, szerény kis blogomban első legjobban mellőzni fogom a politikát, mégis fel kell, hogy adjam az elképzelésem. A mai napon érlelődött meg bennem, hogy megkérem szépen Önöket, hogy hagyják abba! Elegem van már mindenből............

Tisztelt Politikusok!

Annak ellenére, hogy megfogadtam, szerény kis blogomban első legjobban mellőzni fogom a politikát, mégis fel kell, hogy adjam az elképzelésem. A mai napon érlelődött meg bennem, hogy megkérem szépen Önöket, hogy hagyják abba! Elegem van már mindenből. Legyen már május, hogy túl legyünk az egészen! Mert így, már egy iszonyat, az a sok gyűlölködés, fröcsögés, amit Önök ránk zúdítanak minden pillanatban, és minden elképzelhető, sőt tartok tőle, elképzelhetetlen helyről, és ez már elviselhetetlen.

Azt is tudom, hogy eme kiáltványom, nem fog sok emberhez eljutni. Hiszen szerény írásaimat, és fotóimat javarészt csak a Tesóm, meg annak a gyerekei, és a barátaim olvassák. Szétszórtan, az országban, illetve a nagyvilágban. Ezért is találtam ki, hogy létrehozzam ezt a blogot, mintegy virtuális köldökzsinórt. Ennek ellenére, bízom benne, hogy nem felesleges, amit most Önöknek itt leírok.

Tehát, nekem az a véleményem, hogy teljesen értelmetlen, az a pénz, energia ráfordítás, az erkölcsi devalválódás, amit Önök, a kampányra elpazarolnak. Mert az embereknek valószínűleg van egy kialakult nézetük. Egy politikai gondolkodásmódjuk, meggyőződésük. Ami szerint majd a megfelelő helyre behúzzák az X-et. Igaz vannak olyanok is, akik az úgynevezett bizonytalanok táborához tartoznak, akiket Önök, most, az utolsó hetekben, MINDEN ESZKÖZZEL igyekeznek meggyőzni, hogy akkor cselekszenek majd helyesen, ha éppen Önöket, vagy az Önök pártját választják.

Ezt tartom nagy hibának, mert ha valakit ez a pár hét - amiben sem pénzt, sem időt, sem erkölcsöt, morált, családot, szerelmet, semmit nem kímélnek - győz meg az Önök kiválóságáról, és nem az elmúlt tizenhat év, akkor megette a fene.

Az is igaz, ami egy igen találó mondásban van, hogy minden nép, olyan politikusokat kap, amilyeneket megérdemel.

Azt kérem Önöktől, hogy álljanak meg! Az ezután kidobandó pénzt, fordítsák kézzelfogható, hasznos dolgokra. Például vegyenek belőle kórházak számára, új berendezéseket. Vagy esetleg az ország idősek otthonaiba, vegyenek új színes televíziókat, hogy ne azokat a tíz, húsz éves, fakószínű pacákat mutató lestrapált készülékeket kelljen nézni azoknak, akiknek már nincs jobb dolguk, mint a hátralévő napok számlálása.

Tudom, igencsak demagóg vagyok, de sajnos, nem tudom, hogy mivel lehetne Önöket meggyőznöm.

Hála Istennek, sokan kezdenek már maguktól rájönni a lényegre. Mostanában igen jót mulatok a plakátragasztók szellemes megoldásán. Egyre több helyen, látható, amint egymásmellé helyezik az életszínvonalunk romlásáról szóló siránkozó plakátokat, és a fogyasztói társadalmunk igényeit maximálisan kielégítő luxus fogyasztási cikkek plakátjait. Így a helyes.

Kérem Önöket, hogy bízzák ránk, hogy miként döntsünk! Nem kell több szót vesztegetniük, sem egymásra, sem miránk.

Van, még egy javaslatom, hogy úgy, mint az a letűnt korok seregeinél dívott, a pártok egy, egy embere küzdjön meg egymással. Kímélve az élő erőt, népet, s vitézt. Olyan dopeman és majka bokszmecset vívjanak, és az, aki a végén, talpon maradt, az a győztes. Drága, jó politikusok, kérem, higgyenek nekem, hogy már majdnem mindenkinek ELEGE VAN!

 

 

 

Kattints a képre, hogy lásd a nagyobb fotót!

 

"Na ezt jól megcsinálták!"

"Chevrolet plusz elismerő tekintetek"

Kérem tisztelettel! Kell ennél több, hogy az ember szénné röhögje magát?

 

 

 

 

 

 

Kattints a képre, hogy lásd a nagyobb fotót!

 

Itt meg az én, választópolgári óriás plakát tervem látható. Hasznosításra ingyen átadó!

 

Update:

 

Némi magyarázat, hogy miért született ez a post.

Tegnap, amerre mentem az országban, minden rádióban azt hallottam, amit útközben lehetett fogni, hogy ki, kit jelent fel, ki kinek a kurvaédesannyát csulázza. Besokaltam. (Azóta csak a jó Ritm & Blues CD-ket hallgatom) Oszt voltam a honi egészségügy néhány kiváló műintézetében, ahol megint szembeötlött, hogy milyen hihetetlen körülmények vannak. És utolsó helyemen, egy vidéki, öregek otthonában, az ebédlőn keresztül haladva, azt láttam, hogy húsz, harminc zombi ül, a fakószínű, szellemképes  TV készülék előtt, és meredten bámulja, azokat a mozgó pacákat, amik éppen egy szappanopera ismétlését szerették volna kép formájában interpretálni. Az arcukon, azzal a beletörődött közönnyel, amilyen arckifejezéssel a fogorvosnál szoktunk várakozni, vagy bíróságon, esetleg a hivatalban. Tudja az ember, hogy egyszer sorra fog kerülni, és addig igyekszik az újságra, a TV-re, vagy a rádióra figyelni, ami éppen kéznél van, és nem gondolni arra, hogy mi jön azután, ha szólítják majd. Az ő arcukon azt láttam, hogy azt számolgatják, hogy hány év, hónap, hét, nap, esetleg óra van még, amíg sorra kerülnek. És a lepusztult TV készüléket bámulták, amit hallani majdhogynem biztosan nem hallottak, mert nagyrészük félig süket már, és nagy volt a jövés, menés is. Látni meg azért nem láttak, mert iszonyatosan rossz volt a kép. Ekkor gondoltam arra, hogy „abból” a rengeteg pénzből, amit „ezek” kiszórnak az ablakon, minden öregek otthonába lehetne egy újat venni, hogy legalább a jó képet nézve, egy kicsit ne gondoljanak arra, hogy hányas lehet a sorszámuk.

De hazafelé már röhögtem, mert az emberi találékonyság igen korlátlan lehetőségekkel megáldott szerkezet. Felfedeztem ezt a fenti, plakát párost, és azóta figyelem, hogy milyen sok helyen így van kitéve. Így legalább mindenki választhat, hogy melyiket érzi reávonatkozónak!

 

A mai termés:

 

Kéretik a Tisztelt Publikumot, hogy méltóztasson a százalékokra figyelni, mert, majd minden plakáton szerepelnek. Milyen érdekes, hogy mennyire lényeges a +, vagy a – előjel! Nem mindegy kérem alássan!!

 

Amit meg budapesti létemre igazán sajnálok, hogy megint a vidék járt jól. Megint ők kerültek előnybe. Hiszen, hogy mekkora élvezetben lesz részük a műértőknek Kanizsán, az, szavakban ki sem fejezhető. Egy eredeti Edvin Marton, és kísér, Kovács Kálmán, és népi zenekara.

Itt jegyzem meg, hogy Edvin Marton személye valószínűleg néhány gyermeknek, olyan feloldhatatlan rejtélyt hordoz magában, mint anno nekem a Vico Torriani.

 

(Talán, nem árt, ha felhívom a szíves figyelmét a nyájas olvasónak, hogy az Edvin Marton koncert, Nagykanizsán, Kovács Kálmán, és családjának, értékes közreműködésével, 2006 április 6.-án csütörtökön, két nappal a választások első fordulója előtt lesz. Azt meg gondolom, hogy mindenki tudja, hogy az SZDSZ színeiben, Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter Nagykanizsán indul, egyéni képviselőjelöltként. Tehát, amikor azt írtam, hogy semmit, még a családot sem kímélve kampányolnak a tisztelt politikusok, akkor erre is gondoltam. Igaz, ez nem von le semmit annak az értékéből, hogy a Kovács Kálmánnak három stramm fia, és egy aranyos lánya van.

Természetesen, nekem sem kell csodálkozni, mert még akárhányszor kellett, a gyermekeim kiálltak mellettem. Pl. nem hagytak nagyon megverni a kocsmában, vagy ilyesmi. Hiába, a gyermeknek már csak ez a sorsa, kiállni a szülője mellett.)

 

 

Zárójelben teszem hozzá, hogy nekem az óriás plakátokról is megvan a szerény véleményem, amit, ha ide kattintasz, megtudhatsz.

 

 

Kattints a képre, hogy lásd a nagyobb fotót!

 

 

 

 

Kattints a képre, hogy lásd a nagyobb fotót!

 

 

 

Kattints a képre, hogy lásd a nagyobb fotót!

 

 

 

Kattints a képre, hogy lásd a nagyobb fotót!

 

 

 

 

Kattints a képre, hogy lásd a nagyobb fotót!